|
2024-01-18 11:48:50, csütörtök
|
| |
| |
H. Gábor Erzsébet - Ha majd eljössz
.
Ha egyszer erre jársz, kopogj be bátran,
elszálltak éveim - oly sokat vártam,
de remélem mégis, egyszer még eljössz.
Nincs meg már az a ház, tudod, ott szemközt,
sok minden változott, más lettem én is -
rám lelhetsz újra még, azt hiszem mégis,
mert néked az vagyok, mint aki voltam;
az a kis szőke lány, törékeny, szótlan.
Bár már az emlékem elsárgult fénykép,
remélem, őrzöd még, remélem, él még;
mert biz' én őrizek minden szép percet,
fiókom mélyén a szerelmes versed,
s szívembe zárva a gyönyörű tavaszt:
időnként szemembe könnyeket fakaszt,
s feltör az érzés, és máglyaként lobog,
megéget, részegít, mint a vén borok.
De szép volt! S mégiscsak vége lett egyszer
.istenem, mily' sokat kibír az ember,
azt hiszi, nincs tovább, azt hiszi, vége,
de begyógyul minden, s eljön a béke.
Hiába szorított fájdalmak hurka,
túléltem mindet én, újra, meg újra.
Aztán az isten, már több próbát nem tett,
s gyógyítva sebeim mit sorsom ejtett,
imákra tanított, s nélküled élni;
felállni, harcolni - hozsánna néki!
Béke van bennem. Ha erre jársz, bátran
kopogj be hozzám, mert mindig is vágytam
arra, hogy egyszer majd elmondjam néked:
köszönök mindent, és azt a sok szépet
amit te adtál, a szívembe rejtem.
Általuk erősebb, gazdagabb lettem.
Hogyha majd eljössz, s a vén szemem látod,
keresd meg benne a megfakult álmod -
ne szólj, csak merülj el ugyanúgy benne,
mintha még ragyogna, minthogyha lenne.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: H.Gábor Erzsébet |
|
|
|
|
|
Online
